Apám és a Trabant

Kitört a nyári szünet és látom a gyerekeimen, hogy lehet akármennyi játék, kütyü, tv csatorna,

néha fájdalmasan tudnak unatkozni.

Néhány nappal ezelőtt aztán Matyit és kis Barátait a budapesti Vasúttörténeti Parkba vittem

egy látogatásra, és feltűnt, hogy a mai fiúcskáknak magyarázhat az ember Kandóról,

a 424-esről a fordító korongról vagy éppen az Orient Expressz útvonaláról, sok minden nem érdekelte őket és sokadszori visszakérdezésre sem ment Kandó Kálmán neve.

Pár percre aztán sikerült leülnöm egy padra, amíg a négy fiú gőzmozdonyokat mászott meg,

és elmerengtem azokról az egykori nyarakról… amikor ittuk apánk szavait és tanítását a Trabantunk hátsó ülésén.

A mai napig így autózom Pestre, hogy előttem van a város sugaras szerkezete, úgy ahogyan

Ő tanította. Végigsimítottam a 424-est én is és eszembe jutott Koltai Lajcsi bácsi, a mozdonyvezetőm, akit már nem ismerhettem, de a Nagyiékkal egy házban laktak

és sokszor vette ölembe apámat, hogy meséljen neki a vasutas életről. Apám aztán továbbadta ezeket a történeteket nekünk…

Izzadtunk Adorjánig a hátsó üléseken nyaranta, de szóltak a mesék, a tanmesék és özönlöttek

az információk: aratásról, gépekről, országokról, fővárosokról, híres magyar történelmi személyekről és tetteikről, könyvekről, írókról.

Ma, amikor a kütyükön, a wi-fi kódon kívül szinte semmi sem érdekli a gyerekeinket

jóleső érzéssel tölt el a sok-sok információ, amit apámtól hallottam és tanultam,

ott a Trabantunk hátsó ülésén, amíg anya vezetett.

Ezekből a történetekből, információkból a mai napig merítek, s próbálok valamit visszaadni gyermekeimnek én is, így huszadszori visszakérdezésre már ment a villanymozdony atyjának neve….

Köszönöm APÁM!